Tuti, hogy az „undorító”, „nyálas”, „szar” Twilight-széria második fejezete „szörnyű” és „rettenetes” lesz mindenki szemében. Lássuk be, a frencsájznak 18 éves kor fölött nincs túl jó híre, ráadásul a trailer nem kecsegtetett túl sok jóval.

   Folytatást itt olvassátok el!!! Mindeképpen! És ha már arra jártok, szánjatok időt a rendkívül magasröptű kommentekre is. Én is ezekhez szeretném hozzáfűzni a véleményemet. Ha nekik lehet, (haha), nekem is! De először a poszt, aztán a kommentek...

   Na szóval, vettem a bátorságot - mert bírom a negatív véleményeket is -, és elolvastam a posztot. Az "elfogulatlan", "tárgyilagos", "cseppet sem túlzó" irományt.

   Igazán szórakoztató, amikor egy egyszerű fantázia történetből pszihológiai maszlagot kreálnak. A poszt írója rendkívül büszke rá, hogy ő bizony a társadalmi értékeket a gyors, érzelemmentes "dugásban", a pohárba és pitébe "gecizésben" (bocs a szóhasználatért, a poszt szerzőjétől vettem kölcsön), és a táncparketten való vizelésben találta meg. Az már hab a tortán, hogy szerinte a tiniknek inkább valók ezek a filmek, mint a Twilight, ami az önmegtartóztatásról, hűségről, a szerelembe vetett hitről, vagy a romantikáról szól. Belátom, giccsparádé a film, és eddig is vállaltam, hogy az első rész nyomába sem érhet a könyvnek, ettől függetlenül, ha lesz lányom, azt szeretném, ha ezt olvasná és nézné, ahelyett, amin a büszke posztíró felnőtt. 

   Akik ismernek, tudják, hogy elég régen elmúltam tizennyolc (kilenc éve), és nagyon bírom, amikor valami degenerált, önelégült, menő-manó le „hülye kis emós köcsög”-öz. A poszt alapján sanda gyanúm, hogy az elkövető könyvet még nem olvasott életében, legalábbis emelkedett szókincse erősen erre enged következtetni, nem baj, manapság menő úton-útfélen hírdetni, mennyire trágár a szóhasználatunk. Ettől leszünk népszerűek az elkorcsosult barátikörünkben, ahol három üveg sör elfogyasztása előtt nem folyik társalgás. Kell az alapozás a magasröptű gondolatokhoz.  

   A másik dolog, ami mosolyt csal az arcomra, az, hogy a mai világban akkor vagyunk intellektuálisak és kultúráltak, ha valamit leszólhatunk, sőt, nem csak azt, amit nem értünk, amihez egyébként túlságosan sötétek vagyunk, de azt is, aki van annyira "ostoba", hogy felfogja azt, amihez nekünk egy láda sör után sem sikerül agyat növesztenünk. Az internet legnagyobb csodája az, hogy mindenki szabadon elmondhatja a véleményét, és minden következmény nélkül lehülyézhet bárkit, sőt, erre még büszke is lehet.

   Ennyi zöldséget a piacon sem látni, amennyit a poszt zseniális szerzője sikeresen bezsúfolt az irományába. (Igen, lealacsonyodtam a szintjére, juj :P). Nem idézek mondatokat, olvassátok el, ti feltételezhetően tudtok olvasni...

   Ami a kommenteket illeti: Szeretem, amikor az emberek ontják az okosságokat valamiről, amit nem láttak (azt már meg sem említem, hogy ugye olvasni bűn a mai világban, így feltételezhetően könyv formájában esélytelen volt szembekerülniük vele). Hogy miért divat ma az, hogy leszólunk mindent, és főleg, mindenkit, hogy lehülyézzük azt, akinek más az értékrendje, mint nekünk, aki nem úgy gondolkodik, mint mi (haha, senki sem gondolkozik úgy, mint mi, de nem baj, többet lehet okoskodni és fröcsögni, de szép az élet, taram-taram), rejtély számomra. (Igen, ilyen alulfejlett vagyok, én ezt nem tudom felfogni az agyammal, ez van, így fogok meghalni, bármilyen szomorú is vagyok emiatt...) 

   Rendkívül élvezetes olvasni a "sokatmondó", fellengzős hozzászólásokat, amiben csak úgy szárnyalnak az értelmező kéziszótárért kiáltó szavak, miközben tartalmatlan masszává duzzad az egész őrület. De okosak vagyunk, tudunk olyan szavakat, amiket mások nem ismernek. Mi sem, de ezt el nem mondjátok valakinek!

   Primitív az a társadalom, ahol attól lesz valaki májer, hogy csattogtatja a ma már elfogadott káromkodást, gondolkodás nélkül szétteszi a lábát, vagy ellenkező nem esetén megdönti még a legüresebb fejű nőket is, csak mert ettől a haverok szemében, vagy a barátnők körében félistenné magasztalódik. Ahol szégyen az, ha valaki nem a vértől tocsogó, értelmetlen gyilkolászást tartja érdemlegesnek, hanem valamit, amin elgondolkozhat, eltöprenghet, ami egy percig kiemeli a fakó, elkorcsosult mocsárból, melyben élni kénytelen, és eljuttatja egy álomvilágba, ha csak néhány percre is. Álmodozni sosem volt bűn... mostanáig. Ma elbujdoshat az az ember, aki nem elégszik meg az öldöklős sablonnal, hanem valami másra vágyik. Valami többre, szebbre, megnyugtatóbbra. Valami olyanra, amiről tudja, hogy nem lehet részese, de mégis, egy percig kiemeli a valóság rideg óceánjából és elröpíti egy helyre, ahol más lehet, mint akinek született.

   Mókásnak tartom, hogy a nagyon tájékozott kommentelők az Üvöltő szeleket ajánlgatják, (nem ezt olvasta a regényben rongyosra Bella?), vagy a Rómeó és Juliával példálóznak (rendkívül rossz memóriám olyasmit is sugall, hogy Twilight saga alapján készült filmekben is felhangzott eme műremek néhány mondata. Hmmm, mintha többször olvastam volna ezt a címet a könyvekben is. Ja igen, szánom, bánom, én tudok olvasni, nem csak a címekig jutok, nagyon szégyellem ám! Ahogy azt is, hogy nem a képes könyveket részesítem előnyben. Azt már nem is merem megjegyezni, hogy a Rómeó és Júliát is olvastam, a végén még máglyán fognak elégetni...) 

   Nagyon tudom sajnálni azokat az embereket, akik abban lelik csak örömüket, hogy másokat sértegetnek, olyanokat, akiket nem ismernek, akikről lövésük sincs. Sajnos az a mítosz kering a nagyvilágban, hogy 18 év fölött ember nem olvasta el ezeket a történeteket és naná, hogy 18 év fölött nem létezik, hogy valaki mondanivalót találjon a sorok között. Ismét élek a gyanúperrel, hogy a kommentelők jó része még nem látott életében könyvet, legalábbis a bevásárlóközpontok polcain kívül, és a filmekből is csak a vértől csöpögős "alkotásokig" jutottak (igen, én is nézek ám ilyeneket, bármilyen meglepő), mert a többihez agy is kéne, ami születésük óta nyaral valahol Ibizán. (De jó neki.)

   Azt bánom azonban a legjobban, hogy ezek az emberek engem is arra sarkalltak, hogy lesüllyedjek arra a szintre, hogy bíráljam őket... ismeretlenül... Bizonyára remek új generációt nemzenek majd, kifinomult értékrendet átadva intelligens gyermekeiknek. Kicsit aggaszt, hogy az én csemetéim lesznek majd ezeknek a primitív agresszión felnőtt gyermekeknek az osztálytársai. Az sem tölt el sok örömmel, hogy már az óvodában megtanulják majd a csodás szókincset, amit a kommentelők örökítenek tovább szerencsétlen utódaik számára. Viszont még mindig megnyugvással tölt el, hogy szólásszabadság van, így én is  kinyilváníthattam a véleményemet, ahogy ők tették.

   Utólag is elnézést kérek a kirohanásomért. Sajnos bármennyire próbáltam lenyelni a békát, keresűnek bizonyult.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.